Herman Ottó, iskolánk névadója

Herman Ottó, iskolánk névadója

Neve nem ’áruvédjegy’ – iskolánk, a Herman Ottó Gimnázium vele ékes, homlokán viseli. Mellszobra az első emeleti folyosó végén egy selyemmel letakart emelvényen hallgatja a be- és kicsöngetést, a tanteremből kitóduló diákokat, a kémiaórára csöndben sorakozókat, a hónuk alatt a naplóval a tanáriból kilépőket... Negyven éve a miénk.

 

Miért Ő? Mert úgy érezzük, közünk van hozzá, hiszen egy diósgyőri kincstári kirurgus fiaként született 1835-ben, s mert hat testvérével úgy nőtt föl, hogy nevükön szólította a madarakat, a bokrokat, réti virágokat... Itt, a közelünkben volt gyermek, innen indult útjára: közünk van hozzá. Ízig-vérig magyarrá vált a kis ’Karl’, a szepesi szász család sarja, annyira, hogy 1848 márciusában magyarul harsogta a forradalomtól megrészegült Miskolc város népének: "Éljen a szabadság!", s szép gyöngybetűivel sokszor lemásolta: "Talpra magyar, hí a haza!". Mert a kis Herman Ottó, a líceumi diák gyerekes-naivan a tüzérséghez jelentkezett ágyút tisztogatni, hazát védeni – hogy inkább meghaljon, mint ’sehonnai bitang’ legyen...

 

Kolozsvárott 1864–1872 között kezdte sokirányú tevékenységét. Tudományos dolgozatot publikált, hírlapi cikkeket írt, politizált, részt vállalt az Erdélyi Múzeum-Egylet programjának megalkotásában és végrehajtásában. Ornitológus volt, aki nem a külsődleges jegyek alapján rendszerezte a madarakat, hanem életmódjuk alapján – Linné nyomdokain haladva.

 

Az igazi hírnevet az 1876-ban megjelent, kétkötetes, magyar–német nyelvű műve – a Magyarország pókfaunája – hozta meg a számára. 1875-ben Budapestre költözött, a Nemzeti Múzeum állattani osztályának segédőre lett. Aktívan politizált, s néhány év múlva csatlakozott a Függetlenségi Párthoz, 1879 őszén pedig Szeged város képviselőjeként mutatkozott be a parlamentben. Politikus, szaktudós, olvasóegyleteket szervezett, előadásokat tartott, rendszeresen vállalt tudománynépszerűsítő munkákat. Felfogása szerint a tudomány feladata a hasznosság. Szép példája ennek A filoxéra ügyében címmel megírt közleménye, amely segít védekezni a nagy károkat okozó kór ellen.

 

Herman Ottó – mert nevét már ekkor magyarosan írta – nem elvont szobatudós volt, hanem olyan ember, aki a tudománytól várta a magyarság nemzeti-történelmi tudatának megerősítését, nemzetközi hírnevének megalapozását. Ezért hozta létre a Természetrajzi Füzeteket, hogy általuk a tudományos eredmények külföldre is eljussanak. Mindig megmaradt az egészséges középúton – elutasította a külföldmajmolókat és a provinciálisan elzárkózókat egyaránt. Hatalmas levelezése azt tanúsítja, hogy kiterjedt kapcsolata volt több világhírű természet- és néprajztudóssal.

Ő maga is tudósa volt a néprajznak, népnyelvnek: kiemelkedő jelentőségű A magyar halászat könyve című munkája 1883-ból. Ezt a művét máig használja a szaktudomány.

 

1887-ben felkereste Turinban Kossuth Lajost, s beszámolt a függetlenségi ellenzéki mozgalom helyzetéről; 1888-ban norvégiai útja alkalmával megvizsgálta a madarak világát (Az északi madárhegyek tájáról).

 

1891-ben egy ház alapozása közben az Avas lábánál három jellegzetes formájú kődarabra bukkantak. Herman Ottó A miskolczi paleolith lelet című tanulmányában bebizonyította ősi eredetüket, felhívta a figyelmet a pleisztocén kori ősember első nyomára hazánkban. Ő figyelt föl a Szeleta-barlangbéli leletekre is.

 

1893. június 6-án Miskolc városa országgyűlési képviselőjének választotta. A következő három esztendőben erejét lefoglalta a millenniumi kiállítás előkészítése, a pásztorok és halászok életével foglalkozó rész tervezése és kivitelezése. Munkája képviselte Magyarországot az 1900-as párizsi világkiállításon.

 

1914-ben – halála évében – jelent meg hatalmas népnyelvi anyagot feldolgozó könyve, A magyar pásztorok nyelvkincse.

 

Polihisztor volt, több tudományág elismert szakembere. Neve, példája azt sugallja minden hermanos diáknak (lám, közszóvá magasztosult a vezetékneve!), hogy mindenki előtt nyitva áll a tudomány kapuja. Az egész olyan egyszerűen kezdődik: a madarakkal, amelyeknek a dalára felfigyelünk; néhány régi kődarabbal, amelyre rábukkanunk; egy életmóddal, amelynek tanúi vagyunk... A világ ma is felfedezőkre, utazókra, szeretettel rá figyelőkre, tanúkra és megmentőkre vár...

 

Herman Ottó Gimnázium. A neve biztat, fölemel és kötelez mindannyiunkat. A tanítványai vagyunk.

 

 

 

Csorba Piroska