Kürti László

Érettségi után 1992-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemre vettek fel Vegyész szakra. Itt szerves kémiára specializálódtam és ebből írtam diplomamunkát 1998-ban. Egy évet a Westminster College-ban (Fulton városa, Missouri állam, USA) töltöttem 1995-1996-ban és 1997-ben az angol-magyar szakfordítói diplomát is megszereztem.

1996 és 1997 nyarán a University of Missouri-Columbia egyetemen végeztem kutatómunkát (2x 2 hónap időtartam) - ennek alapján ez az egyetem ajánlott nekem PhD-zésre ösztöndíjat, amit elfogadtam. A kutatómunka nagyon jól ment és hamarosan lehetőségem nyílt egy sokkal magasabb rangú intézetbe átkerülnöm a feleségemmel (Czakó Barbarával) együtt. Így 2001-ben mindketten megszereztük a mester fokozatot szerves kémiából, a PhD fokozatunkat 2006-ban a University of Pennsylvania-n (Philadelphia, Pennsylvania állam, USA) szereztük meg. A 2001-2006 közötti időszak nagyon produktívan telt, 6 cikket publikáltam és a feleségemmel együtt irtunk egy 800 oldalas felsőfokú szerves kémiai tankönyvet, ami a 2005-ös márciusi publikálást követően bestseller lett, és ma a világon mindenütt használják tankönyvként és referencia-könyvként is. Azóta japán és kínai nyelvre is lefordították, és ez mindkettőnknek azelőtt elképzelhetetlennek tűnő kapukat nyitott meg.  Egy pár év leforgása alatt világhírnévre tettünk szert szerves kémiából (kábé 36 000 könyvet adott el a kiadó világszerte, és ez a szám minden évben úgy 2000 példánnyal gyarapszik).

 Nem sokkal a könyv megjelenése után az 1990-es év kémiai Nobel-díjasa, Elias James Corey professzor meghívott mindkettőnket a Harvard egyetemi kutatócsoportjába mint posztdoktor kutatókat. Én majdnem 4 évet töltöttem a laborjában (2006-2010) és ezalatt két másik könyvet is publikáltam, amelyek ugyancsak nagy népszerűségnek örvendnek.

 A Molecules & Medicine (azaz a Molekulák és Gyógyszerek) könyvet hárman írtuk Corey proffal és Barbarával, míg az "Enantioselective Chemical Synthesis" (azaz az Enantioszelektiv Kémiai Szintézis) könyvet ketten írtuk Corey professzorral.

 2010-ben megkaptam az első független professzori állásomat a University of Texas Southwestern Medical Center-ben (Dallas, Texas állam, USA) ahol új kémiai reakciók felfedezésével és azok gyógyszeripari felhasználásával kezdtem el foglalkozni. A csoportom kicsi volt kezdetben, mindössze három ember, de nagyon nagy volt a produktivitás és 2012 és 2015 között 10 cikket közöltünk nagyon magas impact faktorú (>12) szaklapokban, többek között a Science-ben (azaz a Tudomány című lapban) is. Ennek eredményeképpen 2012 és 2015 között 75 meghívott előadást tartottam (2009 óta pedig már több mint 100-at), legtöbbet nemzetközi konferenciákon és világhírű Egyetemeken (a világranglista első 50 egyeteme között van a legtöbb. 2014 volt eddig a legsűrűbb, mivel ebben az évben 53 előadásom volt: Kína, Japán, Dél Korea, Ciprus, Szaúd Arábia, USA voltak a főbb célpontok. Ahogy egyre többet publikálunk, így a meghívások száma is jelentősen nő - éppen tegnap kaptam meghívást Ausztráliába, hogy egy nagy konferencián Keynote előadást tartsak.

2015-ben meghívtak professzornak a Rice Egyetemre (Houston, Texas állam, USA) és most már kicsit több mint egy éve itt kutatok. A laborom ma már 10 emberrel működik (képet csatoltam) és remélem, hogy a következő pár évben 15 főre emelkedik a létszám, persze csak akkor, ha sikerül elegendő kutatási pénzt szereznem pályázatokon keresztül. Tavaly szereztem 1.6 millió dollárt, ami 2020-ig fog kitartani, ha takarékosan költekezünk.

 A kutatási munkámnak jelenleg két irányvonala van:

1. Aminálási reakciók, amiben szén és nitrogén atomok között alakítunk ki alacsony hőmérsékleten kötéseket

2. Arilezési reakciók, amelyekben aromás gyűrűk és szén, oxigén és nitrogén atomok között alakítunk ki alacsony hőmérsékleten kötéseket

 

Mindkét reakció típus rendkívül fontos szerepet tölt be amanapság a gyógyszerkutatásban, és nagy szükség van ezen folyamatok környezetbarát verziójának a kidolgozására. Ezért mi erre az aspektusra külön figyelmet szentelünk - mivel 2012-ben még nagyon kevesen dolgoztak ezeken a reakciókon, így a laborom nagy hírnévre tett szert mivel mi voltunk az úttörők - ezért sokan hivatkoznak a cikkeinkre és a szerves kémikusok odafigyelnek arra, hogy milyen új módszereket és reagenseket dolgozunk ki.

 

Ha bővebb beszámolóra is van igény, akkor többet irhatok a konkrét kutatómunkáról a közeljövőben. Amikor legközelebb Magyarországon járok, mindenképpen be szeretnék hozzád nézni a Hermanba. Utoljára 2007 telén látogattam meg Mayerné tanárnőt a karácsonyi szünidő előtt, de azóta már ő is nyugdíjba ment, ha jól tudom. Nem túl sokan aktívak már az 1992-es tanári karból, akik a IV/2-es osztályt tanították.

 

Emlékeim a Hermanról

 

Az eddigiekben részleteztem a szakmai életutamat a Hermanban töltött évek után. Az alábbiakban szeretném ecsetelni, hogy a Herman tanárai és az intézmény légköre miképpen befolyásolták a gondolkodásomat, és hogy mi vezetett ahhoz, hogy a vegyész szakot válasszam és hogy végül akadémiai kutatómunkára/professzori állásra adjam a fejem.

 Amikor 1988-ban bekerültem a Hermanba még feltett szándékom volt, hogy humán vonalon fogok specializálódni. Ezért is vettem fel az angol nyelvet emelt óraszámban. Azonban a sors úgy hozta, hogy Kovács Andor tanár úr lett a kémiatanárom, így hamarosan az érdeklődésem a reáltantárgyak felé fordult. Nem árulok el titkot azzal, ha megemlítem, hogy Kovács tanár úr nagyon szigorú volt a tanórákon, és megkövetelte a pontosságot. Nagyon sok tanuló szó szerint reszketett, mint a nyárfalevél, mivel tudták, hogy csak akkor kapnak piros pontot, ha tökéletesen mondják el a definíciót, vagy ha csak nagyon pontosan értelmezik egy kísérlet eredményét. Aki nem hozta az elvárt formát feleltetés során, az bizony nagy valószínűséggel fekete pontot kapott.

 Már elsőben megpróbáltam a versenyzést, nevezetesen részt vettem az Irinyi János Középiskolai Kémiaversenyen, ahol csak a városi fordulóra jutottam be. Kovács tanár úr biztatása nagy szerepet játszott abban, hogy ráébredjek a kémiai tudomány csodálatos mivoltára, és hogy ne elégedjek meg csak felszínes tudással, hanem nézzek a dolgok mélyére, és próbáljam a részleteket alaposan megvizsgálni, a folyamatokat megérteni. Ez a módszer természetesen nagy kedvet kerített nekem ahhoz, hogy igazán keményen, nagyon szorgalmasan és következetesen oldjak meg kémiai feladatokat. A második évben ennek meg is lett a gyümölcse.mert  megyei első helyezést értem el, míg az országos versenyen benne voltam az első tízben. Harmadévben pedig az OKTV-n 13. helyezést értem el, és ezen az alapon felvételi nélkül kerültem be a Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakára.

 A kémia mellett persze más tantárgyak és témakörök is érdekeltek, mint például a programozás, a fizika és az angol nyelv. (A matematikát sajnos igazán sohasem szerettem meg, ezt be kell vallanom és ennek a ténynek köszönhető, legalábbis részben, hogy a szerves kémiát választottam ki mint fő irányvonalat, és ezen a tanszéken írtam a diplomamunkámat.) A programozás, és különösen annak a kémiaoktatásban való felhasználása nagyon érdekes volt a számomra. BASIC nyelven másodikos koromban írtam egy problémageneráló és problémamegoldó programot, ami képes volt arra, hogy egy 30-fős osztályban 30 ugyanolyan nehézségű, de teljesen más számokat tartalmazó kémiai számítási feladatot készítsen el a megoldásokkal együtt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tanár gyorsan ki tudta a dolgozatokat javítani, és biztos lehetett abban, hogy a diákok nem lesték egymásról a megoldásokat. 1990-ben a sárospataki kémiai napokon Kovács Mihály -  díjat kaptam ennek a programnak (vagy mai nyelven szoftvernek) a kifejlesztéséért. A szerves kémiai tanítás pedagógiájának tanulmányozása és fejlesztése mai napig nagyon fontos a számomra, ezért is vállalkoztam az elmúlt tíz évben arra, hogy három tankönyvet is írjak, amelyeket az egész világon használnak. Jelenleg az első tankönyvem átírásán és modernizálásán dolgozom, ami a kutatómunka, sok utazás és tanítás mellett nem könnyű munka.

 Az angol nyelv jó szinten való elsajátítása is nagy szerepet játszott abban, hogy 1998 nyarán vállalkoztam arra, hogy az USA-ban PhD hallgatónak szegődjem el. Mayerné tanárnő mindig figyelmeztetett minket arra, hogyha valaki csak félvállról veszi a tanulást és nem dolgozik/gyakorol keményen, akkor megragad egy közepes szinten vagy rosszabb esetben teljesen lesüllyed a kettes szintre. Ez bennem nagyon megragadt és gyakran eszembe jutott az egyetemi éveim alatt és a kutatómunkám során is - Mayerné tanárnőnek teljesen igaza volt, mivel csak teljes odaadással lehet komoly eredményeket elérni. Az alapvetően lusta ember/diák/kutató, még ha talán egyszer-kétszer szerencséje is van az életben/vizsgán/kísérletekben, sohasem fog tudni igazán maradandót és nagyot alkotni. Csak a kitartóan, következetesen és nagy figyelemmel elvégzett munka hozhat nagy és áttörő eredményeket. Ezt az "üzenetet" minden évben átadom a diákjaimnak az egyetemi előadásokon és természetesen a szerves kémiai kutatólaborban is.

 Összefoglalva, nagyon büszke vagyok arra, hogy Hermanban tanulhattam ahol a tanáraim nagy figyelemmel és alaposan oktattak/neveltek/formáltak a négy esztendő alatt - úgy érzem, hogy nemcsak a lexikális tantárgyi tudást adták át, hanem számtalan életre szóló leckét is tanítottak nekem, amelyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz hogy az álmaim valóra váljanak és szerves kémia kutatóprofesszor válhatott belőlem. Nekem mint oktatónak, akire a következő 4-5 szerves kémikus generáció nevelése van bízva, ma az a célom hogy én is évről évre olyan odaadással és felelőséggel tanítsam a diákjaimat/hallgatóimat, mint ahogy azt a hermanos tanáraim tették 25 évvel ezelőtt.

 

(Készült: 2016. augusztus)

Kürti László
Ph.D.
Associate Professor
Department of Chemistry
RICE UNIVERSITY